Egyszer le kellene írni mindent!

Mindent, ami csak örömet okozott, ki tudja milyen hosszú utamon. Egyszer írok majd egy könyvet, ami hiteles históriája lesz mindannak, ami vagyok.
Már csak ki kellene találnom mi értelme van EGY könyvet írni...

egyelőre itt a honlap

Anyai ágon két nevet illik megemlítenem

Anyai ágon két nevet illik megemlítenem. Nagyanyám családjáról nem sokat tudok, feltüntek nevek arcok, rokonok, de gyerekként megjegyezni úgysem tudtam, hogy kit milyen szálak fûznek össze, meg hát nem is nagyon érdekelt. Nagyanyám annál inkább. Ja, a név: Rickschloss Klára. Sajnos késõn kezdtem az amatõr névkutatáshoz, s mivel a Google nem tudott mit kezdeni a névvel kitartásom pedig ezirányban átlag alattinak bizonyult, nekem Õ csak a Nagyi maradt. A pesti nagyi, ahogy Szentmártonban mondták, emlékszem gyerekkoromban minden barátom nagyszüleinek helységnév volt a vezetékneve - ráadásul helyhatározóvá alakítva - kivéve a helybéli nagyszülõket. Szóval az én nagyim aki mindig csak velem foglalkozott, aki imádott akibõl olyan rajongás áradt felém mindig, aminek párját azóta sem találom. Akkoriban az öregasszonyok - persze még nem volt öreg egyáltalán - olyanokat mondtak a kicsiknek, hogy : "egyem meg a szíved" meg hasonló kannibál ihletésû borzalmakat, amit kinyíló világunk szókincsgazdagító igyekezete azóta tovább cizellált és késõbb az "egyem a husod, lelked stb" borzalmakkal fejezték ki így egyszerûen a túláradó szeretetet.
Nos az én nagyim sosem mondott ilyeneket. A népmesei "csillagvirágom, kincsem, aranyom, tündérem" kissé feminim de igen jólesõ becézgetései azonban híven kifejezték azt a mindent elsöprõ rajongását, ami irányomban megnyilvánult. Hasonló intenzitású szándékot talán csak a munkájának szentelt. Legendás gépírónõ volt az ügyvédek kézrõl kézre adták. Munka után hazaérve órákig diktáltak Neki az ügyvédek telefonon, Õ pedig hibátlanul csépelte az öreg Continental gépet - ma is õrzöm - egy 30 dekás bakelit telefonkagylóval a vállán. Ma biztosan sztár lenne, ha le lehetne fordítani mai nyelvre amit õ tudott. Bárándi ügyvéd úr néhány éve amikor anyámmal meglátogattuk, kitörõ üdvözléssel fogadott minket, azonnal "fel vigyázz!"-t vezényelt a kollégáinak, meg az ügyvédjelöltekneknek. Megrökönyödésünkre azonnal magyarázatot adott, és hangosan elmondta, hogy a tisztelet a fiatalember nagyanyjának, és a hölgy édesanyjának szól, aki Budapest újkori történetének legjobb legprecízebb és legszorgalmasabb gépírónõje volt, és az összes vindózos vackot egyben odaadná, ha újra neki diktálhatna...
Milyen szomorú, hogy ez a nagyszerû asszony, aki birodalmat épített az átkosban kis családunk számára, sosem tapasztalhatta meg azt amit én elismerésnek hívok- legalábbis én ennek jelét még felfogni nem tudtam. Na egyszer még összegyûjtöm amit róla fellelhetek!
A másik név a nagyapám Komlóssy Gyözõ MÁV fõtanácsos, aki lakatosinasként kezdett még az Art Nuovo gyönyörû korában, és az idõ, a szorgalom, meg a sport segítette egyre feljebb. Ahogy telt az idõ a karrierje emelkedett a neve közben Komlósira változott. Sokan voltak így ezzel akkoriban. Egyszer megkérdezték tõle, szerintem valamikor a 70-es évek közepén valami hivatalban, hogy kétessipszilonnal írja a komlósit, mire kicsit rezignáltan azt felelte: "manapság már az ipszilon is kétes". Azt hiszem ha nagybetûs életrõl beszélhetünk annak Õ lehet a megtestesítõje. Igazi Fellini-s figura volt. 80 felett is mindig öltönyben nyakkendõben, senki nem tudott neki elõre köszönni, és erõs vállait annak is köszönhette, hogy szinte mindig - ha az utcára ment - a kalapjához kapkodta a kezét. Igazi gentleman volt, életvidám csuda figura. Volt szerencsém néhány évig közös háztartásban élni Vele. Ez életem egyik legellentmondásosabb idõszaka. Rossz korban kötött össze minket az élet, kevesebbet adtam Neki, mint amennyit megérdemelt volna, és többet tanulhattam volna még tõle, mint amennyit valaha érdemelnék...
Nos drága Komlóssy úr megígérem, hogy lesz még hely az Ön számára ezen a honlapon!

Vissza a gondolatokhoz